Úgy érzed nőként, hogy nem ismer el a környezeted -legyen az a munkahely vagy a család- úgy, ahogy szeretnéd? Nem méltányolják a fáradozásaidat eléggé?
Ne gondold, hogy ha még keményebben odateszed magad és még jobban hajtasz, akkor majd megváltozik minden. Minden pont olyan lesz, mint eddig csak te leszel sokkal kimerültebb.
Mi lenne, ha inkább elkezdenéd értékelni magad és elhinni, hogy úgy vagy tökéletes és szerethető, ahogy vagy?
Mi lenne, ha elengednéd az elvárásokat, amiket magaddal szemben támasztasz és kipróbálnád a gondtalanság érzését?
Tudom azt gondolod, ez lehetetlen, hiszen annyi minden van, aminek meg kell felelni, nem teheted meg, hogy magaddal foglalkozol mások helyett…
Akkor a következő történet pont neked szól.
Évi, 38 évesen nagyon hasonló érzésekkel küzdött, egyre sűrűbb pánikrohamok jelentkeztek nála, amikor úgy döntött a segítségemet kéri.
Elmondta, hogy nem érzi magát jól a munkahelyén, állandó a stressz, folyamatosan nőnek az elvárások, amiknek ő próbál eleget tenni, de mégsem kap megbecsülést a főnökeitől.
Gyomorgörccsel ment be dolgozni minden nap, mert nem tudta aznap milyen hatások fogják érni, milyen megjegyzéseket fog kapni, amik a lelkébe gázolnak.
Nem mert kiállni magáért, mert ha szóvá tett valamit általában nem vették figyelembe vagy azt a választ kapta, hogy majd minden jobb lesz, csak még legyen türelemmel.
Ez már 6 éve zajlott így.
Próbált munkahelyet váltani, de úgy érezte már annyira alacsony az önértékelése, hogy az interjún is csak leszerepelne. Akkora volt benne a tehetetlenség érzés, hogy a stresszt fizikai szintig nyomta le és kialakultak a pánikrohamai.
Úgy érezte nem bírja tovább, tennie kell valamit, de nem akart pszichiáterhez fordulni, mert attól tartott a gyógyszerektől nem fog eltűnni a problémája és csak elodázza a valódi megoldást.
Tudta, hogy mélyebb blokkok vannak benne, amiket egyedül nem fog tudni leküzdeni.
Közös munkánk során felfejtettük a benne működő téves mintákat, amik folyamatosan azt üzenték, hogy küzdjön és tegyen meg mindent a külső elismerésért. Nem csoda, hogy olyan aktívan működött benne ez a program, hiszen édesanyjától is ezt látta, ő is belebetegedett a folytonos munkába.
Gyerekként ez volt az egyetlen realitás számára, tehát ezt követte ő is felnőtt nőként.
Amikor tudatosodott benne ez a működés rájött miért hozott élete során olyan döntéseket, amik felerősítik ezt a szerepet. Miért volt mindig olyan munkahelye, ahol neki kellett a legtöbbet és legjobban dolgoznia.
Az is világossá vált számára, hogy történhetett volna máshogy is, de az ő fejében az a kép élt, hogy a munka a legfontosabb és az, hogy elismerjék.
Eldöntötte, hogy el akarja engedni ezt a viselkedésmintát és elkezdtünk dolgozni azon, hogy megváltozzon a magáról és a világról alkotott képe.
Tudatalatti traumákat kellett a kineziológia segítségével oldani és kezelni ahhoz, hogy az új szemléletmódot beépíthesse és elhiggye, hogy lehetséges máshogy is élni.
Minden nap csinálta a mentális gyakorlatokat, amik segítették a fejlődésben és egyre jobban érezte magát. Már az első alkalom után eltűnt a pánikroham és nem jelentkezett többé.
Megtanulta saját működését, átírta az önszabotáló hitrendszerét és elindult egy új, izgalmas önismereti úton.
Évi időközben teljesen kinyílt és magabiztosabb lett, mint addig valaha volt.
Eldöntötte, hogy bizonyos határidőn belül munkahelyet vált, de addig is kijelöli a határait és csak annyi feladatot lát el, ami szorosan a munkájához tartozik. Amire pedig még én sem számítottam, az az együttműködésünk vége felé történt.
Behívta a főnöke, hogy elbeszélgessen vele, hiszen ő nem tudott mit kezdeni az új Évivel, aki már nem hagyja magát kihasználni.
Évi a beszélgetés során végig nyugodt maradt és a főnöke támadásait higgadtan, de határozottan elhárította.
Vajon ezek után elbocsájtották?
Dehogy.
Felmérték a felettesei, hogy értékes munkatárs és annak ellenére, hogy kevesebbet dolgozott sokkal jobban megbecsülték és elismerték a munkáját, mint addig a rengeteg túlórával együtt.
Évi ezt így fogalmazta meg: „Fantasztikus érezni azt az erőt, ami bennem van.”
Története jó példa arra, hogy bármikor tudunk változtatni, a választás a mi kezünkben van.
Lehet úgy élni, hogy nem bízol magadban és folyamatosan a külső elvárásoknak akarsz megfelelni, de lehet úgy is, hogy értékeled magad és olyan helyzeteket teremtesz így, ahol megbecsülnek és elfogadnak téged annak, aki vagy.
Ha te is éppen olyan periódusát éled az életednek, amikor tudod, hogy jobban ki kellene állnod magadért, de valami visszatart és elakadtál ezen a téren vagy úgy érzed nem bírod már a folyamatos stresszt, jelentkezz hozzám és beszélgessünk a te kihívásaidról.
A beszélgetés során csak rád fókuszálok és tanácsaimmal segítséget adhatok neked a következő lépésekben is.