Detti 49 éves családanya azzal keresett fel, hogy úgy érzi válságban van az élete. Elmondta, hogy egész életében azon volt, hogy segítsen másoknak, ez a hivatásából is látszott, mivel manuálterapeutaként dolgozott. Két kamasz gyermeket neveltek férjével, házasságuk a 20 év alatt kissé megkopott, de jól megvoltak férjével, a munkahelyén 15 éve dolgozott. Otthon és a munkában is voltak ugyan problémák, de nem ezt érezte a legnagyobb bajnak.

Ha találkoztál volna Dettivel, azt mondtad volna, milyen nyugodt és kiegyensúlyozott, de belül neki is azt a bizonyos vulkánt kellett minden áldott nap elfojtania, aminek kitörését már évek óta próbálta megakadályozni. Éjszakánként csak forgolódott, aggódott és szorongott. Jöttek a gondolatok, amik egyre lejjebb vitték. Aggódott a jövő miatt, a gyerekek tanulása miatt, a munkahelyi problémák miatt. Úgy érezte mindenhol helyt kell állnia, mindent jól kell csinálnia, különben összeomlik a világa.

Nem mert szólni a főnökének ha túl sok feladatot kapott, ha jött egy-egy lekezelő vendége inkább nyelt egy nagyot és folytatta csendben a munkáját. A gyerekekkel való vitákba sem szeretett beszállni, mert nem akart állandó konfliktust. Azt gondolta a kamaszkor is elmúlik egyszer és majd könnyebb lesz.

Azonban egyre rosszabbul érezte magát és már nem találta helyét és szerepét a világban.

Mitől alakult ki nála ez a hozzáállás?

Amikor gyerekkoráról volt szó elmondta, hogy szigorú édesapja csak azt tette szóvá, amikor valamit rosszul csinált, dicséretet szinte soha nem kapott. Tanárai is hasonló módon viselkedtek vele, így megtanulta, hogy jobb ha nem szól és követi az utasításokat. Gyerekként ezt elfogadta és ezt tartotta természetesnek.

Jelenlegi életében, felnőttként, amikor a főnöke szólt valamiért az agya nem tett különbséget a két helyzet között és bekapcsolt a régi séma, amit gyerekkorában sokszor kellett használnia: „Maradj csöndben és viselkedj jól, abból baj nem lehet.” A sejtekben azonban felgyülemlett a stressz, a szíve gyorsabban vert, izzadt, a szorongás egyre nőtt, hiába próbálta elfojtani nyugtatókkal.

Amikor a közös munkánk során a tudatalatti szintekről felhoztuk ezeket az elfojtott traumákat tudatos szintre és gyengéd, stresszoldó módszerekkel oldottuk, elkezdődött testi szinten a gyógyulás és ezzel párhuzamosan Detti rájött miért keveredett mindig hasonló szorongató szituációkba és, hogy miért választott mindig hasonló karakterű főnököt, valamint az is világossá vált számára miért nem tudott bátran kommunikálni. Az összes esetben ugyanis bekapcsolt nála a megszeppent kislány funkció a nélkül, hogy tudott volna róla.

Az érzelmi beazonosítás technikáját alkalmazva megismerte igazi énjét, saját működését és összeillesztette élete mozaik darabkáit. Meglátta az összefüggést gyerekkori traumái és jelenlegi helyzete között.

Detti két hónap alatt teljesen kinyílt, határozottabb lett és megtalálta környezetével a hangot, miközben felfedezte az egyensúlyt saját igényei és a külvilág elvárásai között.

Már nem félt kimondani, amit érzett, mert tudta, hogy a korábbi énje nem az igazi volt, csak a kívülről hozott mintái alakították ilyenné. Megszűntek az álmatlan éjszakái, használta a korrekciós technikákat, amik megnyugtatták, mind testileg, mind lelkileg. Jobban megismerte magát és valódi vágyait.

Detti történetéhez hozzátartozik, hogy szeretett volna mindig balettozni és 9 évesen szüleit ezzel a kéréssel ostromolta. Anyukája elvitte egy balettórára, ahol a tanár ránézett, majd közölte, hogy nem megfelelő az alkata, semmi értelme, hogy balettozzon. Ez az eset mély nyomot hagyott a lelkében, amit az évek során jó mélyre el is ásott.

Az emlék azonban feljött a tudatalattiból, azonban már nem a trauma feldolgozásoknál, hanem hetekkel később, új énje felfedezése közben.

Lelkesen hívott fel miután befejeztük a közös munkát, hogy bár lehet, hogy nevetségesen hangzik, de balettórákra jár és imádja.

Ugyanis az történt, hogy meglátott egy felhívást felnőtteknek szóló balett tanfolyamról és gondolkodás nélkül jelentkezett, ma sem tudja megmagyarázni az okát.

Pedig egyszerű. Kidobta a hőlégballon zsákjait és a könnyedség érzésével elkezdett repülni.

Ha te is úgy érzed megszabadulnál a zsákoktól, vedd fel velem a kapcsolatot és nézzük meg mik a te terheid, amiket nehezen engedsz el.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük