Amikor pánikrohammal küzdő nők fordulnak hozzám és megkérdezem mióta tart, nagyon gyakran azt a meglepő választ kapom, hogy már évek óta szenvednek tőle.
Vajon miért húzódik el ez az állapot, ami idővel már az életminőségre, a kapcsolatokra nézve is súlyos következményekkel jár?
Minden történet más és minden eset egyedi természetesen, mégis amit közös pontként megfigyeltem bennük az az a tény, hogy mindig akkor jelent meg a pánikroham, amikor valamilyen változás következett be az életükben. Lehet az munkahelyi vagy magánéleti, nem feltétlenül óriási trauma, de a szervezet valamiért annak tekintette és így reagált.
Mit csinál ilyenkor az ember? Természetesen keres valamilyen megoldást, ami legtöbbször nyugtató hatású tea vagy gyógyszer, jobb esetben meditáció, relaxációs technikák alkalmazása.
Van, amikor valamelyik beválik és a pánikroham elmúlik, minden mehet tovább a megszokott kerékvágásban.
Legtöbbször azonban nem ez történik.
Vagy elmúlik, de kis idő múlva újra jelentkezik vagy pedig egyáltalán nem csillapodik, sőt egyre gyakrabban jön elő, hiába bármilyen módszer.
Nagyon bosszantó és elkeserítő szélmalomharc alakul ki és az ember már teljesen tehetetlennek, kiszolgáltatottnak érzi magát.
A szervezet meg csak kitartóan jelez továbbra is.
Olyan ez, mintha két idegen találkozna, akiknek együtt kellene működniük, de egyik sem beszéli a másik nyelvét. Folyamatosan mondják a magukét, a közös munka azonban nem halad.
Egy idő után rájönnek, hogy szükség van tolmácsra, egy közvetítőre, aki jól ismeri mindkét nyelvet és segít megérteni egymás szándékait.
Ekkor fordulnak hozzám az elakadásban és legtöbbször teljes kilátástalanságban lévő nők, reménykedve abban, hogy megoldódik végre ez a kínzó állapot.
Ehhez azonban nem elég az én eszköztáram, fontosnak tartom megismertetni a klienssel saját működését, legbelső érzéseit, életének összefüggéseit, azokat az eseményeket, amik a kialakult helyzettel szorosan összefüggnek.
A megértés és tudatosítás tehát rendkívül fontos, mert sokszor ennyi is elég a gyógyuláshoz. Amikor azonban évek óta húzódik a probléma, akkor rendszerint már mélyebb elakadásról van szó.
Itt már nem elég tudatosan felgöngyölíteni az ok-okozati összefüggéseket, hanem a tudatalatti és testi szint hatásait és működését is ismerni kell.
Ehhez más eszközökre van szükség, de amint oldódnak a gyerekkorból vagy akár magzati korból származó elakadások, akár transzgenerációs „örökségek”, a szervezet visszaáll normál működésébe és nem érzi, hogy jelezni kellene többet.
Az évek óta pánikrohammal küzdő végre fellélegezhet és nem csupán annyi történik, hogy megtanulja saját testének és lelkének működését, de ezzel lehetősége lesz egy magasabb minőségű, tudatosabb életet élni.
Sokszor elhangzik ezeknek az együttműködéseimnek a végén, hogy a pánikroham segítségével kapott új esélyt egy boldogabb, örömtelibb életre.
Valóban minden helyzet, amit nem kívántként élünk meg tanít valamit, azonban meg vagyok arról győződve, hogy nem kell a szenvedést eltűrni, inkább cselekedni kell és szembenézni vele, mert minidig van oka a fizikai változásnak. Ha nem nézünk ezzel szembe csak elmélyítjük a problémát.
Lelkünk érzések és gondolatok formájában folyamatosan jelez és ha komolyan vesszük az üzeneteit, tudatosítjuk miért jöttek ezek a gondolatok, akkor megkíméljük magunkat és a testünket attól, hogy fizikailag is jeleznie kelljen az elakadást.
Ha úgy érzed a te helyzeted nagyon hasonlít a leírtakhoz és szeretnél te is kijönni ebből az állapotból akkor írj nyugodtan és beszélgessünk a te saját kihívásaidról egy ingyenes konzultáció keretében.
Segítek abban, hogy lásd milyen lehetőségeid vannak a továbblépéshez és az örömteli, felszabadult élet megteremtéséhez.