Meg tudod húzni a határaidat vagy inkább folyton kompromisszumokat kötsz, hogy ne legyen konfliktus?
Esetleg többet foglalkozol másokkal, mint magaddal?
Nem egyszerű folyton megfelelni az elvárásoknak, eredményeket elérni és tenni másokért. Ez a folyamat olyan, mint egy örvény.
Az örvényben viszont elveszel. Már nem tudod ki is vagy valójában, mik a TE saját igényeid, mitől érzed igazán jól magad.
A teendők felülírják ezeket a belső vágyakat és egy idő után azt veszed észre – jobb esetben minél rövidebb időn belül és nem évek vagy évtizedekkel később -, hogy robot vagy.
Nem éled az életedet úgy, ahogy eltervezted, ahogy boldoggá tesz. Teljesítesz, mint az iskolában, de valahogy elmarad a dicséret és sosem jön el a vakáció.
Miért is csinálod? Meddig lehet ezt bírni a nélkül, hogy lelkileg és testileg rámennél? Mindenkinél más ez az időmennyiség, de az biztos, hogy előbb-utóbb megbosszulja magát. Az, hogy lelkileg-testileg hogy viseled függ a stressz tűrésedtől, a hitrendszeredtől, a tudatosságodtól. Ha nem figyelsz oda arra, hogy nem érzed jól magad, elégedetlen és fáradt vagy, sokszor látszólag ok nélkül ideges, akkor egyre csak erősödni fog benned ez az érzés.
Azt gondolod, hogy elég ha lekötöd magad filmekkel, könyvekkel, internettel vagy bármilyen teendővel. Valóban, abban a pillanatban talán működik, de ez olyan, mintha azt mondanám, hogy nem tetszik, amit látok, ezért felveszek gyorsan egy rózsaszín lencsés szemüveget.
Feltettem, szuper! Oké, de le is kell vennem egy idő után. Akkor pedig kellemetlen lesz, mert még erőteljesebben fog az arcomba ütközni a valóság. A szemellenzés nagyon drága dolog és valahol luxusnak is tekinthető.
Luxus, mert megengeded magadnak, hogy ne figyelj a valódi problémákra, hiába érnek már a nyakadig, csaknem megfojtanak, sebaj. „Még el tudom viselni, erős vagyok.”
Nem lehet, hogy félsz attól, hogy minden megváltozik?
Akkor mi lesz?
„Szeretni fognak engem akkor is ha kimondom, amit gondolok?”
„Elfogadnak akkor is ha nem teszek meg mindent, amit kér tőlem a környezetem?”
„Mi lesz ha megharagszanak rám, ha elveszítem így azokat az embereket, akiket a barátaimnak gondolok?” „Mi lesz ha megszól a család?”
Ezért inkább lemondasz a vágyaidról, magadról, a jóleső, nyugodt alvásról, arról, hogy igazán élvezhesd az örömteli pillanatokat, arról, hogy tartalmas, őszinte kapcsolataid legyenek, arról, hogy lelkileg és fizikailag egységben legyél, energikusan és lelkesen éld az életed és még sorolhatnám.
Szerinted tényleg ezt kéri tőled a környezeted?
Sosem kérne és nem is kért tőled senki ilyet. Ha pedig mégis, akkor fel kell tenned a kérdést, hogy akarsz-e ilyen kapcsolatot?
Bárhogy is van, Te is részese vagy, hogy így alakult, tehát amint felismered, hogy te választottad ezt az utat, abban a pillanatban választhatsz egy másikat, egy tisztábbat, őszintébbet.
Nem kell folytatni a téves programot a női beidegződésekkel csak azért, mert már régóta így élsz és ezt láttad otthon, sőt a barátnőid is így tesznek.
Te legyél a változás! Mutasd meg, hogy máshogy is lehet!
Követni fognak, irigyelni fognak és a legfontosabb, hogy új világ nyílik meg számodra. Tedd le a gyerekkori beidegződéseket. Nézz a tükörbe és mondd: Szeretlek.
Tudod legbelül, hogy nem te vagy, akit a világnak mutatsz, mert
TE SOKKAL, DE SOKKAL TÖBB VAGY.
Tudom, hogy jó érzéssel tölt el ha erre gondolsz, ez is annak a jele, hogy a belső lényed egyetért ebben.
Nem könnyű elindulni az önismereti úton, tudatos döntéseket hozni, ami neked is jó és olyan életet megteremteni, ahol önmagad lehetsz.
Nem sokan teszik meg, mert bátorság kell hozzá. Elég ha kezdetben elhiszed, hogy lehet jobb is, hogy tudsz tenni magadért.
Ültesd el magadban ezt a gondolatot és jönni fog a következő lépés, hogy mit tegyél.
Ne akarj egyből nagy változást, de maradj az úton és azt fogod látni, hogy egyre jobban érzed magad.