Milyen okai lehetnek annak, hogy látszólag minden rendben van az életünkkel, mégis állandóan szorongunk? A következő történet egyike azoknak az eseteknek, amikkel igen gyakran találkozom klienseimmel való munkám során.
Egyik kliensem, Bea 15 éve élt házasságban, két kislányt neveltek férjével. Amikor eljött hozzám nem is tudta pontosan meghatározni mi a probléma, csak azt érezte, hogy nem bírja tovább így élni az életét.
Fáradt volt és labilis, gyakran sírva fakadt, a legkisebb nehézségnél is kiborult, feszültté vált és tehetetlennek érezte magát. Miután a napi nehézségeket kifejtette elkezdtük feltárni az okokat, amiért így érzi magát. A gyerekekkel és a férjével látszólag rendben volt a kapcsolata, azonban ahogy haladtunk a kezelések során kiderült, hogy nem igazán tudnak beszélgetni, nem tudják egymással megosztani mélyebb érzéseiket. Nem tudott úgy kapcsolódni a szeretteihez, ahogy szeretett volna, ezért az ellátásukkal kompenzálta ezt a hiányérzetét.
A gyerekeket vitte iskolába, edzésekre, robotként élte mindennapjait, este fáradtan már nem volt kedve a férjével beszélgetni, jobb híján filmet nézett vagy telefonozott.
Nem töltötte el elégedettséggel az, hogy a gyerekek számára mindent meg tud adni, állandó bűntudat és aggodalom jellemezte, mert úgy érezte még mindig nem jó anya, közben pedig fogyott az energiája.
Ez a belső feszültség odáig vezetett, hogy altatóval tudott csak elaludni és a következő nap teendőihez már csak annyi energiája volt, hogy a túlélésre elegendő legyen.
Beának az volt a magáról alkotott hiedelme, hogy akkor lehet őt szeretni, akkor értékes, ha mindenkinek segít maga körül a családban.
Ez vezette és irányította életét 40 éven át.
Találkozásaink során feltártuk gyerekkorát, kiderült, hogy öccsét tulajdonképpen ő nevelte fel, mert szülei nagyon sokat dolgoztak.
Ő vitte óvodába, ő látta el és folyamatosan azt tapasztalta, hogy szülei csak a testvérét dicsérik meg, egészen másképpen kezelik, mint őt és neki nem volt szabad panaszkodni, mert ő már nagylány.
Miután tudatosodott benne, hogy ezt a téves programot a mai napig futtatja és belül azt gondolja nem méltó igazán a szeretetre önmagaként, elkezdtük a régi sémáit lebontani.
Átírtuk az önszabotáló mintáit és elkezdtük feltárni valódi érzéseit, gondolatait, amiket egészen addig erős szégyen övezte, ezért mélyen elfojtotta.
Gyengéd kineziológiai és szomatodráma módszerekkel feloldottuk a gyerekkorából származó traumáit, így tudatosította magában azokat a hiedelmeit, amik egész életében kísérték.
Felépítettük az igazi, az önazonos Beát, aki tisztában van saját elképzeléseivel, ki meri mondani ha nem ért egyet egy helyzettel, amiben benne van és képes őszintén, bátran felvállalni érzéseit szégyenérzet nélkül.
Hosszú és hullámzó utazás volt ez számára, tele felismerésekkel, szembenézésekkel, szülei felé való megbocsátással. Ezek vezettek saját énje felépítéséhez, az élete újra tervezéséhez.
Miután elindult a változás útján érezhető volt kapcsolatai minőségi javulása, a gyerekek is jobban megnyíltak felé és a férjével is mélyült a kapcsolatuk.
Már nem érezte magát robotnak, sokkal több dimenzió nyílt meg számára, felfedezte az új lehetőségeket, időt szánt feltöltődésre, önmagára.
Mindezt azért, mert szembe mert nézni sajátjának hitt téves meggyőződéseivel.
Bea történetéből tanulság többek között, hogy nem feltétlenül kell megvárni, amíg fizikailag is megjelennek a szorongás tünetei.
Nézd meg mennyire vagy rendben magaddal, az életeddel, min változtatnál, hogyan szeretnél élni.
Ehhez azt is látnod kell, hogy milyen gondolataid vannak a világról, ezek hogyan jelennek meg az életedben és ha folyamatosan akadályozva érzed magad, akkor tenned kell, hogy lebontsd ezeket az akadályokat. Ezt senki nem fogja helyetted elkezdeni.
Ez a te utad. Mindenkinek vannak gyerekkorából hozott hátráltató mintái, de nagyon sokan nem mernek változtatni. Ez is érthető, de akkor pedig segítséget kell kérni, különben tovább cipeled a terhet, ami idővel egyre nehezebb lesz. Nem igaz, hogy az idő minden sebet begyógyít. A tudatalattid viszi és produkálni fogja azokat a lelki és fizikai tüneteket, amikkel tudatosan nem akarsz szembenézni. Bármikor dönthetsz úgy, hogy a kiutat választod. Mindig van megoldás és sohasem késő elindulni.