Legfrissebb írásaimat facabook oldalamon találod.
https://www.facebook.com/zsuzsa.hollo.14/
Naturportal magazin:
Készen állok a változásra?
Sokszor elhatározzuk, hogy változtatunk valamin az életünkben azért, hogy jobban érezzük magunkat. Legtöbbször azonban a kezdeti lendület kis idő múltán alábbhagy és visszaáll minden a megszokott kerékvágásba.
Miért van ez? Miért nem tartunk ki ha már elegünk van és tényleg szeretnénk változtatni? Mi az az erő, ami állandóan visszaránt? Ez az erő a megszokott életünk, a biztonság hamis érzése, a „nem is olyan rossz még” megnyugtató gondolata és legbelül pedig hitünk hiánya. Gyerekkorunktól kezdve megtanultuk éppen elégszer, hogy mindenért meg kell küzdeni és érjük be kevesebbel is hiszen másokhoz képest nekünk nagyon jó dolgunk van… Tehát ne panaszkodjunk, legyünk hálásak és érjük be a kevesebbel.
Belső lényünket azonban nem tudjuk olyan könnyen elhallgattatni és időről időre felbukkan, hogy emlékeztessen minket, a bennünk élő gyermeket arra, hogy azért jöttünk erre a világra, hogy boldogok legyünk. Menekülünk előle, ameddig bírunk, nem hiszünk neki, inkább hiszünk a környezetünknek, azoknak, akik szintén nem akarják meghallani belső hangjukat. Betegségeket produkálunk és sokszor ezek ébresztenek rá minket a változtatásra. Ha azonban merünk magunkba nézni és leginkább arra a hangra hallgatni, akkor nem várjuk meg a fizikai tüneteket, hanem elindulunk felvértezve az önmagunkba vetett hittel és annak biztos tudásával, hogy képesek vagyunk változtatni az életünkön.
Merjünk hát elindulni és ha megtesszük azt fogjuk látni, hogy mindig megkapjuk a segítséget céljaink beteljesítéséhez. Mindig, amikor van elég hitünk. Hogyan tartsuk meg a hitet? Apró lépésekkel. Szinte alig észrevehető változtatásokkal kicselezhetjük a komfortzónához ragaszkodó agyunkat és korlátozó hiedelmeink sem fognak befolyásolni.
Ha nem akarjuk állandóan megmagyarázni magunknak, hogy miért ne változtassunk, akkor tennünk kell valamit, hogy kimozduljunk a holtpontról. Hogyan? Először is hogyan ne: ne agyaljuk túl. Ne írjuk le, hogy miért nem jó az adott helyzet.
Amit viszont érdemes megtenni: írjuk le mit szeretnénk és miért szeretnénk azt. Mik azok a dolgok, amiket már most meg tudunk tenni, hogy jobban érezzük magunkat?
Mert amikor ezeket megtesszük azt üzenjük a tudatalattinak: nekem fontos, hogy jól érezzem magam. Ez pedig az önértékelésünkre is hatással lesz.
Egyszóval: Útra fel!
Mit gondolnak mások?
Amikor eljön hozzám valaki kezelésre minden esetben valamilyen módon megjelenik ez a téma. Azt vettem észre, hogy ez egy fontos szempont, mármint mások véleménye, akár úgy is, hogy ettől rosszabbul érzi magát az illető. Sokat gondolkoztam azon, hogyan lehet ettől függetleníteni magunkat és lehet-e egyáltalán? Állandó interakcióban vagyunk másokkal és óhatatlanul összehasonlítjuk magunkat velük, az életükkel, az eredményeikkel.
Ez azonban általában nem ahhoz vezet, hogy jobban érezzük tőle magunkat, sőt még a közösségi média is ráerősít arra a hamis érzetre, hogy valami baj van velünk, valamit nem tudunk olyan jól csinálni, mint mások vagy csak szimplán kevésbé vagyunk elégedettek az életünkkel, mint ők.
Saját életem tapasztalatai alapján és szakmai tapasztalataimból is tudom, hogy nem ez a helyes út. Sosem leszünk jobban ha mindig másokkal akarjuk összevetni magunkat, mégpedig azért nem, mert
- teljes részletességében nem tudunk más életébe belelátni, így az árnyoldalát sem látjuk a dolgoknak, csak egy kikozmetikázott ál valósággal próbálunk versenyezni.
- Saját örömeinkre kevesebb figyelmet fordítunk, így saját belső fejlődésünk tudatosítása is háttérbe szorul, pedig folyamatosan változunk csak nem vesszük észre.
- Belső lényünk helyett a külső elvárásoknak való megfelelés állandó csalódást eredményez, hiszen ezek a külső tényezők is állandóan változnak.
Tehát ez egy szélmalom harc, amiből csak vesztesként jöhetünk ki. Az ok, amiért ez mégis olyan fontos még felnőttként is, az a gyermekkori természetes megfelelési vágy az elfogadásért, a szeretetért. Amint azonban kezdjük megismerni saját magunkat és saját vágyainkat, egyre fontosabbá válik az, hogy jól érezzük magunkat és megéljük azt az embert, akinek születtünk.
Hiszem azt, hogy ez az az út, amiért itt vagyunk és mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az az öröm és elégedettség érzés, amikor a helyünkön vagyunk, amikor nem az számít ki mit gondol, csak az, hogy hűek vagyunk azokhoz a dolgokhoz, amik fontosak számunkra és ez mérhetetlen szabadságot ad.
A csavar pedig csak ezután jön. Amint eldöntjük, hogy ezt az utat választjuk és nem mások véleménye számít, hirtelen azt tapasztaljuk, hogy az emberek keresni fogják a társaságunkat és a közelünkben szeretnének lenni.